Interjú Koos Hassing úrral.

2012-01-18

forrás: netboard.hu fórum

Interjú Koos Hassing úrral.

Utánunk az özönvíz! Azok az a sportszervezetek és egyesületek, akik elfogadják azt, hogy a folyamatosság és a fejlődés a céljuk, az alapszabályzatuk teljesen megegyező ezzel. Ugyanez igaz arra is, hogy mi azt kívánjuk, hogy a sportunkat, hobbinkat az utánunk következők is folytatni tudják. A mi esetünkben ez azt jelenti a szó legteljesebb értelmében, hogy a szabadidős foglalkozást a németjuhász kutyával, és a sokat emlegetett sokoldalúságát. A szervezeti felelősség, ami egy tisztán szakértelmet követel meg, a tetejétől a legaljáig, az a terület, ahol szükséges, hogy a fontos döntések egybe essenek a fajta érdekeivel, és azok hasznára váljék. A fajta alapítójának, Max von Stephanitz kapitánynak, nem véletlenül voltak e szavai: „A német juhászkutya legyen egy munkakutya, ezért küzdöttem egy életen át!” A sokirányú fejlődések és a magától értetődő szociális, társadalmi változások mind befolyásolják ezt, de magának az elvnek érvényben kell maradnia, és a célnak nem szabad megváltoznia. És ezt gondosan be is kell tartani. Honnan van ez a bevezetés? Péntek este, mikor a főtenyészszemlén az ŐV-rész véget ért, kaptam egy riasztó hívást egy sportbaráttól, aki a helyszínen volt, mesélte, hogy nagyon sok SchH2 de még a SchH3 vizsgával rendelkező kutyák sem tudtak az ŐV-ben teljesíteni. Vasárnap este a láthattam, hogy milyen sok kan és szuka nem felelt meg a követelményeknek. És itt kivétel nélkül mind kör. 1 kutyákról van szó, akik a körungon „ÖMT Kifejezett” minősítést kaptak. A kiesettek száma soha nem volt ilyen magas. Véleményem szerint, idén az ŐV- munkát idén kis mértékben szigorúbban ítélték meg, de nem annyira, mint az előző évekhez képest. Mesélték nekem, ha a segéd munka kivitelezése, minden esetben egységes lenne, akkor az valószínűleg még több kieséshez vezetett volna. Nagyon lényeges eltérések voltak a teljesítményvonalú kutyák és az ún. küllemkutyák között. Na jó, a helyzet nem rosszabbodott tovább, de a különbségek hangsúlyosak. Néhány évvel ezelőtt, mikor még én is saját szemtanúja voltam ennek a szokásnak és irányzatnak, ahogy a Főtenyészszemle ŐV-t kezelték. Ott születetett bennem az a megállapítás, hogy az ítéletek egy része valóban csak az alsó határát súrolja a „kifejezett” minősítésnek, néhány pedig az alatta helyezkedik el. Azok a kutyák is, akik rátámadáskor a védőkarról leestek, azok is egy kielégítő értékeléssel versenyben tudtak maradni. Azok a kutyák, akik a támadást a kívánatos módon (energikus megragadással) hárítják el, azokat szemmel láthatóan leminősítették. Ez most valamivel kicsit jobb lett, de közel sem jó a helyzet. Úgy látszott, hogy az SV-vezetése politikai adottságok révén azt a megoldást választotta, hogy mindenki elégedett legyen ezekkel. Az ember azt gondolná, hogy a nyilvánosság elégedett! Csak így tovább! Véleményem szerint jó megoldás nem lesz sohasem. Ezen irányvonal kiteljesedése már évekkel ezelőtt sejthető volt. Ez épp úgy tükröződik az egyes értékelésekben is, mint üzletileg, politikailag vissza fogják utasítani, minden olyan javaslatot, véleményt, ami a német juhászkutya, mint munkakutya tenyésztés lényeges javulásához vezetne. És itt szeretnék visszatérni a fajta fennmaradásához. Ha a fejlődést elemzzük, és szeretnénk megpróbálni, a szó legteljesebb értelmében tenni is érte valamit, akkor nem kell egyetemet végeznie az embernek ahhoz, hogy az alábbi következtetésekre jusson. Akár a vizsgaszabályzat, akár a tenyészalkalmassági meghatározások mindenben elég egyértelműek és érthetőek. Ebből semmit sem tartanak meg. Ehhez még meglátásom szerint a tetterős fordulatok és az ehhez szükséges értekések is hiányoznak. A lánc A személyek, akik a fajta fennmaradásáért jelentős szerepet, felelősséget vállalnak, a következők: a vezetőség, a kinológiai és kiképzési bizottságok a tenyésztők a teljesítménybírók a körmesterek. Természetesen ennek a láncnak vannak további tagjai is (pl: a kiképzők és mások). Én, itt most csak ezekre, a csoportokra korlátozom a figyelmet. Meggyőződésem, hogy e csoportokon van a súlypont, a fajta fennmaradása szempontjából. A vezetés / elöljáróság Az alapszabályzatban és vizsgaszabályzatokban egyértelműen meg van határozva a cél, épp úgy, mint a fajtaleírásban is. Az elmúlt évtizedekben az egyes nézőpontok kissé eltolódtak, de alapjaiban ez nem rázta meg ezt az elvet. Papíron minden maradt a régiben, itt csak egyes rendelkezéseket kellet megváltoztatni, kijavítani. Gondolataim önkéntelenül is a Martin-éra idejére kalandoznak vissza, mikor is az ő hatásukra, egy új német juhászkutyát akartak kialakítani. Véleményem szerint ekkor kezdődött a jelentős eltérés a fajta standart-tól. Beszélik, hogy a nem egyedül tették, amit tettek, de tekintve a befolyásukra, semmit sem tehettek nélkülük akkoriban. A befolyásuk, amit a vezetési területekre gyakoroltak, félreismerhetetlen volt. Canto von Arminius (W. Martin) befolyását, egy gyenge vézennel bíró kutyáé és a Quanto v.d. Wienerau-ét (H. Martin) az egekig magasztalták, mint a modern német juhászkutya megalkotóiként. Ekkortól már nem sok, v. egyáltalán nem esett szó a munkakutya képességekről. A viernheimi tenyészetet néha tréfásan a szépség tenyész üzemének is nevezték.Néhányan azt állítják, hogy ők okozták a legnagyobb károkat a fajtának, olvasható ez Walter Hoffmann tudósításában. Ezzel a megállapítással én teljesen egyetértek. Ez volt az egyik irányzat, amelyben az általuk kreált német juhászkutyát, mint Standard-t feltételezték. A kettős egoizmus, meglátás, haszon, versengés különösen, ha ázsiai országok kerültek a látótérbe. Azt hogy a munkakutya tulajdonságokat a minimálisra redukálták, azt is áruba vették. Ebben az időben, Németországban láttam több vizsgát is, ahol olyan módon kaptak pecsétet a vizsgájukhoz (a tenyésztés számára), hogy azokat legszívesebben elfelejtené az ember. De sajnos ez volt a realitás. Ez egy veszélyes irányvonal, ahol az ember könnyen jégre mehet, és az mindig is veszélyt jelent, (mint ahogy az annak is bizonyult). De az egész világ szaladt az SV-hoz (értsd ez alatt az Arminius és Wienerau kennelt), mert az általuk vélt jegyek kellettek a sikerhez, ahhoz hogy az ember ne akarjon kiesni a hajóból. A külföldi elöljáróságok, Holland-belga stb, és sok tenyésztő is hozzájuk csatlakozott. Ha ezen irányzatnak lett volna valami kis pozitív vonzata, akkor az ember azt mondhatná, hogy ez néhány fajta imádó bevezetésének volt a módja, azért hogy (mindenek előtt Németországban) még jobb munkakutyákat lehessen tenyészteni. Kényszerű rossz volt, hogyha a munkatulajdonságokat akarták megállapítani. A rendőrség, a hadsereg, a vámosok, már nem tartották kielégítőnek a német juhászkutya használhatóságát. Jóllakottak voltak, és sajnos ezt a fejlődést közvetlen közelről átélhettem. Alfred Hahn a vom Busecker Schloss kennel tulajdonosa, félreérthetetlen volt. Nekem azt mondta: „Koos, ha Te a német juhászkutyát javítani szeretnéd, és én tudom, hogy Te ezért küzdesz, akkor fogadd meg ezt a jövőben. Az ember viszonylag kevés generáción keresztül erősen javíthatja a felépítést. A vézen és a szükséges munkakutya tulajdonságok javítása viszont hosszú ideig is eltart. Jó kanok mindig is voltak, de a szukáid minőségéről gondoskodjál!” Véleményem szerint, ez a tiszta igazság, így kimondva egy nagyon tapasztalt tenyésztő és körmester által. Egy még szintén tőle származó kijelentés: „Felugatásnál láthatod és hallhatod a kutya lelkét!! De mint bíró, neked ezt fel is kell ismerni!” Mindkét kanja Greif zum Lahntal, és a fia Sagus és természetesen több kan is, rendelkeztek komoly teljesítménnyel, értsd ez alatt munkakutya tulajdonságokkal. A javításra vonatkoztatva pl. a fennmaradásra, Amerikában egy vizsgálat végeredménye nagyon érdekes volt. Ebben azt állapították meg, hogy azon gének jegyei, amik a szépségért lennének felelősek, éppen a génekben jönnek elő, meghatározva a vézent is. Ha ez valóban így van, akkor újabb problémákkal kell szembenéznünk. Ebben az esetben, ezekről a vonalakról és azok egzisztenciájukról nyilvánosan vitát kellene folytatni, csak és kizárólag szakmai szemmel nézve. Akkor ez a vita valóban értelmes lenne és nem értelmetlen! Főleg a vezetés tehetne arról a legtöbbet a fajta érdekében a szépségre vonatkozó bírálatokra reagálnának minél gyorsabban és a véleményemet meg kellene változtatnom ez ügyben. A határozatlan vezetőségi tagok, akik talán a saját meggyőződésükből, ezekben a parttalan vitatkozásokból, amik inkább érzelmi semmint szakmai eredetű vitatkozás, kimaradnak, nem tesznek semmit, v. mindenesetre háttérben maradnak. Elmúltak azok az idők, mikor a fák az egekig nőttek. Eljött az alkalmas idő a változtatásokra, nem csak a struktúrára vonatkozóan, hanem éppen a döntéshozatalok vonatkozásában. Ehhez az is hozzátartozik, hogy túl sokáig maradnak a vezetői székben. Hosszú ideje látható és ez nagyon rossz, nem csak a szervezet számára, az egyén számára is (ellaposodik, meg akarja az időt állítani, kizárólag sofőrrel közlekedik). Ebben az esetben az ember érezheti az új változtatásokat, mint veszélyt (a saját hivatalára nézve). Egy újfajta lelkesedés, értsd: új vezető, aki esetleg a fajta fennmaradásának céljából esélyt akar kapni, azért hogy elképzeléseit megvalósíthassa. Azért hogy a célját elérhesse, a döntéseknek valóban mindent tartalmaznia kell, hogy ennek a gyűlésnek értelme legyen. Sok sportbarát nyomoz a hivatali igazságtalanságok ellen, csakúgy, mint a kutyák értékelésénél. Az igazságtalanságok ellen fellépő csoport jelszavára emlékeztet: „Könyörületesség a farkasnak, igazságtalannak lenni a bárányokkal szemben!” A tenyésztő Mint ahogy mindig is, a tenyésztők a (szabályzatoknak megfelelően) napjaink német juhászkutyájának, a színvonalának a meghatározói. A kreativitásukat nem lenne szabad korlátozni. A tenyésztésszabályozás is elég egyértelmű. Egy másik nézőpont A küllemvonalnál több tenyésztő és tulajdonos (Hollandiában és Belgiumban is egyaránt) a szukáikat Németországban képeztetik SchH1-re és körungra (biztosan a körülmények való tekintettel). Ezzel semmi baj sem lenne, ha az, jó okokból, mint pl. ismeretszerzés, szaktudás v. az idő miatt történik. De sajnos ez néha nem mindig ebből az okból kifolyólag történik meg. Számomra hihetetlen, hogy olyan akik még az egyes gyakorlatok ismeretének birtokában lennének, 2-3 hónapon belül SchH1-t szereznek és körungot tesznek. Tekintettel az érvényben lévő szabályzattal ez szinte lehetetlennek tűnő dolog. Ahhoz hogy ez elérhetővé váljék, szükség van erre egy nem teljesen korrekt láncszemekre, bírókra, segédekre, helyi szervezetekre stb. Ezzel összefüggésben láttam példákat, mikor a kutyák visszajöttek az eredeti helyi szervezetükbe. De ami történt az megtörtént, és elfogadásra került…fizettek érte és tenyésztettek vele. Meg vagyok győződve arról teljesen, hogy a nagy mértékű kiesési arányhoz e kutyák is alaposan hozzájárulnak. Ne felejtsék el, kérem, hogy a fajta fennmaradásának az alappillérei a szukák. Ezzel az eljárással tesszük a fajtát végső soron valóban kedvezőtlenné. Teljesítménybíró és körmester Egy bírótól ugye azt várjuk, hogy az ő szaktudásával, mindenek felett álljon, az egységet kell, hogy sugározza, személyre és kutyára való tekintet nélkül alkosson véleményt, értékelést. Ehhez kapcsolódnak a szabályzatok, amik véleményem szerint egyértelműek és világosak. Magától értetődően az értekéseknek hagy némi mozgásteret, de csak annyit amennyi feltétlenül szükséges. Günther Diegel- nek (SV KKF) a megközelítésében is egyértelmű, hogy mit is jelent a SchH1 vizsga. ITT kellene a további fejlődésnek a bázisát kiépíteni és lerakni. A kutyák értékékelésekor a nagy rendezvényeken azt a célt kell szolgálniuk, hogy az eredménylisták élén csak olyan kutyák szerepeljenek, akik olyasféle minőséget képviselnek, hogy ők képesek legyenek a fajta további javítására. Azzal teljesen egyetértek, hogy a valóság egy kicsit másként néz ki. Például: A nyomok hossza Krefeldben a VB-n ehhez nem járul hozzá. De aki viszont közbelép! De ez nem tud olyan lenni, hogy egy saját kezűleg készített kritériumok keretei között a kutya vizsgát teljesíti, kap egy elismervényt v. körungozott lesz, arra, amire nem szolgált rá. A bíró itt olyat tett, ami miat nem csak saját magát szégyenítette meg, hanem a sportbarátok tetszését sem nyerte el ezzel, és végül a legcsekélyebb módon sem támogatta a fajtát. De azt tette, amit kell, így ő kedvelt maradt és sokat bírálhatott! Egy másik nézőpont, amivel az un. kiképzési vonalat meg kell beszélni, és a tényeket, hogy egy javított kiképzési módszerek és technikai segédeszközök révén, ( dicséretes dolog lenne ez), a kutyák is a munkakutyák számára szükséges több keménységgel bírjanak, és a szakértelem révén még jobban kiképzettek legyenek. Ha ezt sikerül művészetté tenni, ÉS ösztönzést adni a magas pontok által, akkor kapunk egy másik komoly problémát, nevezetesen a kutya önállóságát. Az idei évi BSP-n erre több példát is láttam. Alapjában véve, a kiképzés e módjában nincs semmi rossz, DE, ha a bíró nem lát át az egészen, és ezeket, a kutyákat magasra értékeli, akkor ismét gyorsan olyan téves területre érünk, annak negatív következményivel a tenyésztés és a jövő számára! Meg vagyok szilárdan győződve arról, hogy a német juhászkutya munkakutya képességei őstől fogva, a genetikai eredetből kell, hogy jöjjenek. Ha a kutyák a gyakorlatok jelentős részét technikai segédeszközök alkalmazásától függően hajtják végre, akkor ismét téves úton járunk. A német juhászkutya nem malinois, a teljesen más felépítésével. Remélem, tudjátok, amire én gondolok! A téves út, mindhárom ágazatra érvényes. Egyre több kutya adja fel nehéz feltételek között a nyomot. Természetesen kell is tenni a tréningekkel, hogy jobb legyen de, a genetikai hátterének IS meg kell, hogy lennie (az akaratnak hogy valamit találni kell). Ezért a nyom olyan lényeges eleme és fontos a jelentősége ennek az egész programnak. Egy bírónak ezen állásában a genetikai képességet is fel kellene tudnia becsülni, és ezek alapján bírálni. Ahogy azt már az elején is írtam: a nyomok hossza Krefeldben a VB-n ehhez semmit sem tett hozzá! Úgy gondolom, hogy ezzel a kanokat de különösen a szukákat, akiket ily módon értékeltek ÉS a tenyésztésbe vételi lehetőséget kaptak. És itt van a használati érték, v. ami ebből visszamaradt, a technikai játszadozás. Más szavakkal: a 100 pont valóságban nem öröklődik. Sem a nyomnál, sem az engedelmesnél, és legkevésbé az őrzővédő ágazatnál! Mint tudvalevő a tenyészalkalmassági vizsga/ körung a munkavizsgával együtt 2 akadály jelent ebben az irányban… Csak mondja ki bátran, hogy de! Fajtanemesítés….. Vagy? Mert az ember gondot okozott magának ha az alacsony munkaképességgel megáldott kutyákat a küllemvonalból, a tenyészalkalmassági vizsga szabályait már jó pár évvel ezelőtt kitágították. A kutyákat póráz nélkül szabadon követésben kellett felvezetni, ereszteni és őriznie kellett, stb. Valóban reményteli volt! Viszont sok körmester külföldön is elég sajátos felfogásban alkalmazza a szabályokat. Más szavakkal mondva, mint ahogy azt mindig tették, és ez rosszra vezetett. A szabályokat be kell tartani. Egyébként akkor az embernek nincs szüksége szabályokat alkotni. Igaz v. sem? Ezeken a körungokon a kutyát a faj fennmaradásának az elemi alkotórésze számára újból felül kell vizsgálni, meg kell méretni. Ennek egyáltalán nem szabad olyannak lenni, mint annak a tenyészalkalmassági vizsgának, amelyiken én is résztvettem, hogy a kutyák a terhelésnél a védőkart két ízben is elengedték, és csak a segéd segítségével jöttek vissza, és ezek után az ÖMT „kifejezett” minősítést kapták. És tényleg nem volt kivétel! A hivatalban lévő körmester megjegyzése annyi volt, hogy ezek a kutyák korábban már egy TELJESÍTMÉNYBÍRÓNÁL bizonyítottak. Egyébként meg semmilyen minősítést nem kaptak volna. Vagy? A segédet, aki a kutyákat olyan jól megfogatta, megdicsérték. Egyébként az a fiatal segéd is jól mutatta azt, hogy ő még talán másfajta ajánlatot is kapott. Sajnos, csak sajátos módon állította ezt v. talán állítania kellett. Ha nem akkor nagy valószínűséggel eltávolítják a húsos fazéktól! Ennél a kvalifikációnál nagyon meghasonlott vélemények következtek a pálya széléről. Számomra kristály tiszta volt, hogy a ez esetben a szabályokat durván semmibe vették. De egyébként is, csak sok, vidám arcot lehettet látni. Ezt követően nyugodtam lehet tenyészteni, mert a szukák egyike már be volt fedeztetve, egy V-kutyával. A következő lépés ezen a lejtőn az lenne, hogy a kutyát csak némiképpen terhelik az őrző-védő vizsgálatnál. Aztán elfogadjuk, hogy a kutya már a teljesítménybírónál bizonyított korábban. Téves!! Téves és még egyszer téves ez a felfogás! De hívhat valaki engem, aki a bírókat már kiigazította, v. felelősségre vonta! És mint ahogy látom, mint ahogy azt gyakran láttam, nem helyes az, hogy a vezetőségi tagok, akik már talán hosszú évek óta ülnek a székükben, a tisztségükben tudnak maradni. Egy makulátlan sportbarát, talán ezt nem akarná még saját maga számára sem. A hivatal az állítólag kissé másabb és azt elfogadják. Ha ezt még egyszer mindent átgondolok, akkor arra a megállapításra jutok, hogy a itt fent nevezett tények a német juhászkutya hanyatlásához vezettek. Az a véleményem, hogy meg kell próbálni, belülről megváltoztatni a szervezetet, természetesen teljesen demokratikus módon egy többségi bázisra építkezve. Az nem járja, hogy azt az utat válasszuk, hogy a tagság törvényi kezdeményezést vesz, mint ahogy a RSV2000-nél. A különböző törvényi kezdeményezés helyett inkább a párbeszédet kellene kezdeményezni, és figyelni, hogy a közösség által leginkább elfogadott dolgok azok, hol helyezkednek el. Nem hiszem, hogy a német juhászkutya vonatkozásában, az emberek közül még többet a fent említett okok eltaszítják a fajtától, és búcsút intenek a német juhászkutyától. Minden egyes tagra szükségünk van jelenleg, de meg kell hallgatni őket. Ki fogja ezt kihívásnak venni? Baráti üdvözlettel: Koos Hassing Riethoven Hollandia
 

vissza